2025.02.23 Adj, anélkül hogy viszonzást várnál

 

(0:00 - 1:05)

Béke legyen veletek! Barátaim, a mai evangéliumi szakasz a Hegyi Beszéd Lukács szerinti változatából, az ún. Síksági Beszédből származik.

Ez azt jelenti, hogy Jézus egyik legfontosabb tanítását halljuk, ezért különösen éber figyelemmel kell hallgatnunk. Az, amit itt Jézus mond, nem csupán erkölcsi útmutatás, hanem mély, alapvető igazságot tár fel Isten természetéről is.

Ezt azonban egy kicsit más szemszögből szeretném megközelíteni, remélem, hogy ez egy érdekes megközelítés lesz. A 20. században több filozófus is foglalkozott az „ajándék apóriájával”. Az apória egy görög szó, amely egyfajta nehézséget vagy paradoxont jelent – jelen esetben az ajándékozás látszólagos lehetetlenségét. Lehetséges-e egyáltalán olyan ajándékot adni, amely teljesen önzetlen, valóban tiszta ajándék?

(1:06 - 3:05)

Van egy híres példa erre, amelyet a szociológia ősi törzsi társadalmak megfigyeléséből vett át. Egy törzsfőnök például egy pazar lakomát rendez a rivális törzsfőnök számára.

A lakoma rendkívüli, hatalmas összeget költ ételre, szórakoztatásra és minden egyébre. A rivális törzsfőnök azonban ezt nem fogadja el egyszerű ajándékként. Úgy érzi, viszonoznia kell, hogy ne tűnjön alárendeltnek. Ezért még nagyobb, még drágább lakomát rendez.

Erre az első törzsfőnök nem akar lemaradni, ezért még fényűzőbb lakomát tart. Így folytatják egymás túlszárnyalását, míg végül mindketten teljesen csődbe mennek. Az ajándékozás versengéssé válik, és végül elpusztítja őket.

A kérdés tehát: lehet-e egyáltalán valóban önzetlen ajándékot adni? Egy ajándékot, amelynek nincs semmilyen elvárása, nincs benne semmilyen hátsó szándék? Úgy tűnik, az emberek mindig belekerülnek egy „adok-kapok” rendszerbe.

(3:06 - 5:25)

Még egy hétköznapi példa: kapsz egy ajándékot valakitől. Úgy érzed, kell küldened egy köszönőlevelet. A másik fél elvárja ezt, és ha nem kap visszajelzést, talán rosszul érzi magát. Ez is része annak a dinamikának, hogy az emberek ritkán adnak igazán tiszta, önzetlen ajándékot.

(5:26 – 6:19)

Van kiút ebből? Igen! Létezik egy kivétel ez alól a logika alól, és ez maga Isten.

Isten állandóan ajándékoz: Ő teremtette a világot, Ő adta nekünk a törvényt, a szövetséget, és végül a legnagyobb ajándékot – az Ő egyszülött Fiát.

De mit akar Isten ebből nyerni? Mit próbál elérni az ajándékaival? Semmit. Ő tökéletes, nincs szüksége semmire. Ő valóban tisztán, teljes önzetlenséggel ad.

(6:20 – 8:00)

Ezért csak Isten képes teljesen tiszta ajándékot adni. És most lépjünk tovább: ki az a keresztény? Egy erkölcsös ember? Igen, de sokkal több annál!

Pál apostol azt mondja: „Többé már nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” Az egyházatyák így fogalmaztak: „Deus fit homo, ut homo fieret Deus” – azaz: „Isten emberré lett, hogy az ember Istenné válhasson.” Ez azt jelenti, hogy a keresztény ember nem csupán Jézus erkölcsi példáját követi, hanem Krisztus maga él benne.

(8:01 - 8:59)

Ez azt is jelenti, hogy keresztényként mi is képessé válunk arra, hogy úgy adjunk, ahogyan Isten ad: tisztán, önzetlenül, viszonzás várása nélkül.

(9:00 - 9:36)

Jézus így szól: „Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket! Áldjátok azokat, akik átkoznak titeket, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.”

Mit jelent ez? Azt, hogy szeretetet kell adnunk azoknak is, akiktől semmit sem várhatunk vissza.

(9:54 - 10:40)

Adj bárkinek, aki kér tőled! Ne úgy gondolkodj, hogy „vajon ő is vissza fog adni valamit?” vagy „érdemes-e adnom neki?” – egyszerűen csak adj!

(10:41 - 11:57)

Jézus megmutatja, hogy a világ működése szerint élni – „adok, hogy kapjak” logikával – nem elég. Ha csak azokat szeretjük, akik minket is szeretnek, ha csak azokkal teszünk jót, akik viszonozzák, akkor semmiben sem különbözünk azoktól, akik nem ismerik Istent.

(12:13 - 13:40)

Jézus azonban egy új világba hív minket: „Legyetek irgalmasok, mint ahogyan Atyátok is irgalmas.” Isten nem számítgat, nem méricskél. Ahogyan a nap egyaránt süt az igazakra és a bűnösökre, úgy nekünk is meg kell tanulnunk feltétel nélkül adni.

Ez az igazi keresztény élet: szeretni ellenségeinket, adni anélkül, hogy várnánk érte cserébe valamit, és így az Atya gyermekei lenni. Mert Ő maga is jóságos a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz.

(13:41 - 13:56)

Ha Krisztus él benned – és minden megkeresztelt emberben ott él –, akkor te is képes vagy erre az isteni szeretetre. Ez az új élet, az új ember lényege.

Isten áldjon benneteket!