2025.03.02 A Feltámadás Forradalma
(0:00 - 0:36)
Béke legyen veletek! Barátaim, ezen az
évközi idő nyolcadik vasárnapján éppen a nagyböjt küszöbén állunk. A következő
vasárnap lesz a nagyböjt első vasárnapja, és ez lehetőséget ad arra, hogy egy
olyan témáról beszéljek, amelyről mindig szeretek szólni: Jézus Krisztus halálból
való feltámadásáról.
Ma Pál apostol első levelének
korinthusiakhoz írt részére fogok összpontosítani. Ha teológiai értelemben
szeretnénk megérteni a feltámadást, akkor nem elsősorban az evangéliumokban
kell keresnünk a legátfogóbb leírást. A legteljesebb kifejtését ugyanis pontosan
itt, az 1Korintusi levél 15. fejezetében találjuk meg.
(0:36 - 1:35)
Pál természeténél fogva mélyen kereső
teológiai elme volt, és a feltámadás központi szerepet játszott az életében.
Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Amikor Pál egy új városba érkezett
prédikálni, nem pusztán erkölcsi tanításokat hirdetett.
Természetesen az ő üzenetének voltak
erkölcsi vonatkozásai is, és találhatunk nála etikai tanításokat, de nem ez volt
az elsődleges mondanivalója. A szó, amely újra és újra visszatér Pál írásaiban,
ez: anastasis, anastasis – vagyis feltámadás, feltámadás.
Annyira meghatározó volt ez a
tanítása, hogy amikor az emberek hallgatták őt, egyesek azt hitték, hogy egy új
istenről beszél, akit Anastasisnak hívnak. A feltámadás – Jézus Krisztus
feltámadása a halálból – volt az a központi igazság, amelyre Pál az egész
keresztény hitet építette. És ez nem csupán egy intellektuális meggyőződés volt
számára, hanem valóságosan megváltoztatta az életét.
(1:36 - 1:53)
Gondoljunk csak a damaszkuszi úton
történt találkozására! Pál éppen a keresztényeket üldözni indult – tele volt
buzgósággal, sőt, gyilkos szándékkal –, amikor megjelent neki a feltámadt
Krisztus, és ettől kezdve minden megváltozott.
(1:54 - 2:17)
Ettől fogva mondhatta: "többé tehát
nem én élek, hanem Krisztus él bennem" (Gal 2,20). Ettől kezdve tudta
úgy tekinteni a törvényt, a szövetséget és a prófétai hagyományokat – amelyeken
korábban nevelkedett –, hogy mindez szinte semmivé vált a feltámadt Krisztus
megismeréséhez képest. Ez egy forradalmi felismerés volt számára.
(2:18 - 2:39)
De mit is jelent valójában a
feltámadás? Hogyan értelmezzük teológiailag? Térjünk vissza az 1Korintusi
levél 15. fejezetéhez! Ez egy hosszú fejezet, és a mai olvasmányunk csak
egy kis részt foglal magában, de szeretném végigvezetni önöket ennek a
fejezetnek néhány kulcsmondatán.
(2:40 - 2:53)
Először is, a feltámadást soha nem
szabad pusztán szubjektív élményként értelmezni az apostolok részéről. Pedig
sokan így magyarázzák.
(2:54 - 3:24)
Fiatal koromban, amikor teológiát
tanultam, sok olyan szöveget olvastam, amelyek ezt az álláspontot képviselték: a
feltámadás csupán a tanítványok belső lelki élménye volt. Azt mondták, hogy
Jézus életének és tanításainak mélyebb megértése született meg bennük, és ezt
szimbolikus nyelven a feltámadás fogalmával fejezték ki. Badarság!
(3:25 - 3:52)
Ez az értelmezés egyszerűen nem állja
meg a helyét bibliai szempontból. Figyeljék csak meg, mit mond Pál:
"Megjelent
Péternek, majd a tizenkettőnek. Később egyszerre több mint ötszáz
testvérnek jelent meg, ezek közül a legtöbben még élnek." (1Kor 15,5-6)
(3:53 - 4:23)
Ez nem egy olyan ember, aki homályos
spirituális élményekről beszél! Nem arról van szó, hogy az apostolok csak egy
új nézőpontot alakítottak ki Jézusról. Pál neveket sorol fel!
(4:24 - 4:51)
És itt van az egyik legérdekesebb
rész: "Megjelent egyszerre több mint ötszáz testvérnek". Nem
néhány ember hallucinációja volt, hanem ötszáz ember látta egyszerre!
(5:05 - 5:30)
És még egy döntő részlet: "A
legtöbben még élnek." Mit jelent ez? Azt, hogy meg lehet őket
kérdezni!
(6:41 - 7:08)
Vannak, akik azt mondják: „Lehet
kereszténynek lenni anélkül, hogy hinnénk a feltámadásban”. De mit mond
erre Pál?
"Ha pedig
Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, és még mindig bűneitekben
vagytok." (1Kor 15,17)
(7:25 - 8:20)
Ha Krisztus nem támadt fel, akkor még
mindig a bűn és a halál világában élünk. De a feltámadás azt jelenti, hogy egy
új világ kezdődött el!
(9:29 - 9:40)
Krisztus feltámadása nem egy
elszigetelt történelmi esemény, hanem az első gyümölcs, amely
biztosíték arra, hogy a feltámadás minden igaz ember számára elérkezik.
(9:40 - 9:55)
Ő az első zsenge azok közül, akik
elaludtak. Azaz Jézus feltámadása az első és legfontosabb bizonyítéka annak,
hogy a halál nem az ember végső állapota. Ő az első gyümölcs, a garancia
arra, hogy a feltámadás nemcsak az Ő kiváltsága, hanem mindazoké is, akik
hisznek benne.
Pál továbbviszi ezt a gondolatot, és
ha ismerjük az ő gondolkodásmódját, akkor szinte látjuk magunk előtt, ahogyan
az érvei kibontakoznak. Nem csak kijelentéseket tesz, hanem mintha azokat a
kérdéseket is előrevetítené, amelyeket hallgatói talán feltettek neki: "De
hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek elő?"
(9:56 - 10:12)
Ez egy jogos kérdés. Milyen lesz a
feltámadás utáni testünk? Hiszen, ha valaki meghal, a teste elporlad, a földbe
kerül – akkor hogyan lehetséges a feltámadás?
Pál egy mezőgazdasági hasonlattal válaszol,
amely a hallgatósága számára jól érthető volt: "Amit elvetsz, nem kel
életre, hacsak meg nem hal." (1Kor 15,36)
(10:13 - 10:25)
Amikor egy magot elültetünk a földbe,
az önmagában nem az a növény, amely végül kinő belőle. A vetőmag kicsi és
egyszerű, de amikor elhal a földben, egy teljesen új élet bontakozik ki belőle.
Így van ez a feltámadással is.
A testünk,
amelyet eltemetnek, nem az a test lesz, amely a feltámadáskor előjön. A mostani test csupán egy kezdeti, „csupasz
mag”, amely a feltámadásban egy új és dicsőséges formában támad fel.
(10:26 - 10:44)
A korabeli emberek azt hitték, hogy a
mag a földbe kerül, „meghal”, majd ebből a halálból sarjad ki az új növény. De
mi ma még többet tudunk erről! A mag nem pusztán eltűnik vagy megszűnik
létezni, hanem egy teljesen új és magasabb rendű életet hoz létre.
Ez a kép gyönyörűen kifejezi a
feltámadás lényegét. Amikor meghalunk, a testünk elporlad, de Isten ereje
által egy dicsőséges, új testben támadunk fel.
(10:44 - 11:12)
Gondoljunk bele ebbe a folyamatba:
nézzük meg egy egyszerű mag és egy teljesen kifejlődött növény közötti
különbséget. Egy apró magból egy hatalmas búzaszál vagy egy érett
kukoricanövény fejlődik ki. Ami elvetésre kerül, az kicsi és mulandó; ami
előbújik belőle, az sokkal nagyobb és dicsőségesebb.
Ez történik velünk is! A testünk most
romlandó és törékeny, de amikor eljön az idő, egy romolhatatlan testben
támadunk fel. Az elvetett test romlandó, de a feltámadásban
megdicsőül.
(11:13 - 11:28)
Pál így folytatja: „Ami elvettetik,
földi test, de feltámad lelki testként.” (1Kor 15,44)
Ez a kifejezés elsőre
ellentmondásosnak tűnhet: hogyan lehet egy test egyszerre fizikai és lelki? De
itt fontos tisztázni, hogy Pál nem a görög filozófiai hagyomány szerint
gondolkodik, hanem a bibliai szemléletet követi.
(11:29 - 11:35)
Bár Pál egy görög kultúrában nőtt fel,
gondolkodásmódja alapvetően zsidó. A görög filozófiában – különösen Platónnál –
a test és a lélek egymástól elkülönül, és a lélek végső célja, hogy
„kiszabaduljon” a test börtönéből.
(11:36 - 11:53)
Ezért a görög gondolkodás szerint a
feltámadás azt jelenthetné, hogy a lélek végleg megszabadul a testtől, és egy
szellemi állapotba kerül. De a bibliai gondolkodásmód teljesen más!
A Biblia szerint az ember nem egy
lélek, amely egy testben lakik, hanem test és lélek egysége. Éppen ezért a
feltámadás nem a test elhagyását jelenti, hanem annak átalakulását és
megdicsőülését.
(11:54 - 12:37)
Pál azt mondja: „Én vagyok a testem.”
Nem pusztán birtokoljuk a testünket, hanem szerves részei vagyunk annak.
Ezért nem az a jövőnk, hogy
megszabaduljunk tőle, hanem az, hogy Isten ereje által tökéletesedjünk benne!
Ez a test, amely most törékeny, korlátozott és halandó, egy nap meg fog
dicsőülni, és egy magasabb létállapotba fog átlépni.
Ez olyan, mint amikor egy síkban
létező kör felemelkedik egy háromdimenziós gömbbé. A kör nem tűnik el, hanem magasabb
szintre emelkedik.
(12:37 - 13:14)
Ugyanez igaz más formákra is:
- Egy síkbeli négyzet három dimenzióban egy
kockává válik.
- Egy síkbeli háromszög térbeli piramissá
növekszik.
A régi forma nem
szűnik meg, hanem kiteljesedik!
A testünk sem pusztul el végérvényesen, hanem dicsőséges és megújult
formában támad fel.
Ez a feltámadás lényege!
(13:15 - 13:36)
Ezért mondja Pál:
„Ennek a romlandó
testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és ennek a halandónak
halhatatlanságba kell öltöznie.”
(1Kor 15,53)
Figyeljük meg a szóhasználatot: nem
elveti a testet, hanem felemeli és megújítja! A testünk nem megszűnik,
hanem valami magasabb szintű állapotba lép át.
Ezért kiáltja Pál diadalmasan:
„Halál, hol van a
te fullánkod?”
(13:36 - 13:55)
A halál felett Jézus Krisztus
győzedelmeskedett! Ez a feltámadás üzenete. Nem a halál az utolsó szó,
hanem az élet. Nem a bűn uralkodik rajtunk, hanem Krisztus.
(14:13 - 14:22)
Ezért arra bátorítalak benneteket,
hogy vegyétek elő a Bibliátokat, és olvassátok végig az 1Korintusi levél 15.
fejezetét!
Merítsetek erőt ebből az üzenetből, és
örvendezzetek Krisztus feltámadásának erejében!
Isten áldjon benneteket!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése