2025.02.09 Kegyelmet nyert bűnösök küldetésben

Békesség veletek!

Barátaim, az évközi idő ötödik vasárnapjához érkeztünk, és az egyház egy csodálatosan összekapcsolódó olvasmány-párt ad elénk: az első olvasmány Izajás próféta könyvének hatodik fejezetéből származik, míg az evangéliumi rész Lukács evangéliumának ötödik fejezete.

Mondhatjuk, hogy ezek párhuzamos olvasmányok, mert mindkettő olyan kulcselemekről beszél, amelyek alapvetőek a lelki életben. Az évek során, miközben a Szentírást és a nagy lelki mestereket tanulmányoztam, azonosítottam három alapvető lépést a keresztény lelki életben:

1. A kegyelem áttörése (kiáradása). Mindennek a kegyelemmel kell kezdődnie, különben rossz úton járunk.

2. A bűn felismerése. A kegyelem fényében felismerjük saját bűnünket, és megszólít minket a megtérés hívása.

3. A küldetés. A kegyelem áttör, mi felismerjük saját bűnünket, foglalkozunk velük, majd küldetést kapunk.

Ezt a három lépést tökéletesen bemutatja Izajás és Péter története. Nézzük meg részletesebben!

 

1. A kegyelem áttörése (kiáradása)

Izajás így írja: „Uzziás király halálának évében láttam az Urat.” Már ez önmagában figyelemre méltó – emlékszik pontosan, mikor történt. Az ilyen áttörő istenélmények annyira mélyen hatnak ránk, hogy sosem felejtjük el őket.

És hogyan írja le Izajás ezt az élményt? „Egy fenséges trónon ült, ruhájának palástja betöltötte a templomot.”

Ez egy klasszikus leírás a lelki hagyományban: amikor találkozunk Istennel, először teljesen transzcendensnek, elérhetetlennek tapasztaljuk meg Őt. Egy magas és fenséges trónon ül – túl van minden emberi képességünkön, tudásunkon, akaratunkon.

Ugyanakkor ott van ez a másik kép is: „ruhájának palástja betöltötte a templomot.” Azaz Isten nemcsak távoli és elérhetetlen, hanem mindenhol jelen van, elkerülhetetlen. Nem tudjuk manipulálni, de nem is tudunk elmenekülni előle. Ahogy a Zsoltárok könyve mondja:

"Ha az egekbe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, ott is jelen vagy."

Ekkor jelennek meg a szeráfok – a „lángoló lények” –, akik közel vannak Istenhez, ezért teljesen átitatja őket az Ő dicsősége. Ők kiáltják:

„Szent, szent, szent a Seregek Ura!” (Kadosh, kadosh, kadosh! – héberül)

Ez a hármas ismétlés a tökéletességet jelképezi. Isten annyira más, hogy nem tudjuk Őt irányítani vagy befolyásolni.

A következő jelenetben a templom alapjai megremegnek, és a helyet füst tölti be. Ez a füst két dolgot szimbolizál: egyrészt az imádságaink Istenhez emelkednek, másrészt viszont el is takarja Istent. Őt nem lehet közvetlenül szemlélni vagy analizálni – „füst, füst, füst tölti be a helyet.”

Ez a kegyelem áttörése.

 

2. A bűn felismerése

Mit mond Izajás erre a látomásra?

„Jaj nekem! El vagyok veszve, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom.”

A „tisztátalan ajkú” kifejezés egyszerűen annyit jelent: bűnös vagyok. De figyeljük meg a sorrendet: először a kegyelem érkezik, és csak azután ismerjük fel saját bűnünket.

Sokan fordítva próbálják kezdeni a lelki életet – először a bűneikre koncentrálnak. Ez téves út! Ha így teszünk, akkor túl nagy szerepet adunk saját magunknak. A lelki élet mindig Istennel kezdődik, az Ő kegyelmével, és ez a kegyelem világítja meg bűneinket.

Ahogy Chesterton mondta:

„A szent az, aki tudja, hogy bűnös.”

A szent azért látja meg jobban a bűnét, mert közelebb van Isten fényéhez. Ha egy erős fény felé fordulunk, tisztábban látjuk saját hibáinkat.

Izajás azonban nem marad a bűntudat állapotában. Egy szeráf egy izzó parazsat vesz az oltárról, és megérinti Izajás ajkát:

„Lám, ez megérintette ajkaidat, eltörlődött bűnöd, eltávolíttatott vétked.”

Ez a tisztulás pillanata. A bűn felismerése után jön a megbocsátás és az átalakulás.

 

3. A küldetés

Ekkor megszólal Isten hangja:

„Kit küldjek el? Ki megy el értünk?”

És Izajás válaszol:

„Itt vagyok, engem küldj el!”

A kegyelem áttörése után a bűn megtisztítása, majd a küldetés következik. Ez mindig így van a Bibliában – nincs istenélmény küldetés nélkül.

Gondoljunk Péter történetére a Lukács-evangéliumban. Jézus beszáll a csónakjába és azt mondja:

„Evezz a mélyre!” (Duc in altum!)

Péter engedelmeskedik, és csodálatos halfogásban lesz része. Ekkor hasonlóan reagál, mint Izajás:

„Távozz tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok.”

Ő is megérzi méltatlanságát. De mit mond Jézus?

„Ne félj! Mostantól embereket fogsz halászni.”

Vagyis: most te is kegyelem-közvetítő leszel mások számára.

 

Ez az egész keresztény élet lényege:

1. A kegyelem áttör (kiárad).

2. Felismerjük saját bűnünket.

3. Majd elindulunk a küldetésünkre.

Engedjük, hogy a kegyelem betörjön az életünkbe, hagyjuk, hogy átformáljon, és induljunk küldetésünkre!

Isten áldjon benneteket!