2025.02.16 Helyezd a szíved Istenbe

 

(0:00 - 1:03)
Béke legyen veletek, barátaim, ezen évközi idő hatodik vasárnapján! Valami hasonlót találunk a mai olvasmányban, mint a múlt héten. Emlékeztek, akkor Ézsaiás prófétát állítottuk párhuzamba Lukács evangéliumával, és mindkét szerző fontos szempontokat emelt ki a lelki élet szempontjából.

Hasonló a helyzet ezen a héten is, de most Jeremiás próféta kerül Lukács mellé. Az első olvasmány Jeremiás könyvéből való, a 17. fejezet 5-8. verseiből. Arra biztatlak titeket, vegyétek elő Bibliátokat, és szánjatok időt erre a részre, mert nagyon egyszerű, de a lelki élet szempontjából rendkívül tisztán látó. Íme Jeremiás szavai:
„Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testben keresi erejét, akinek a szíve eltávolodik az Úrtól.”

Tudom, hogy Jeremiás próféta sokszor komornak tűnik, és ezek a szavak talán sötétnek hatnak, de bontsuk ezt ki egy kicsit. „Átkozott az, aki emberben bízik.”

(1:03 - 2:27)
Ez nem azt jelenti, hogy soha ne bízzunk senkiben, vagy hogy mindenkitől tartsunk gyanakvással. Nem erről van szó. Inkább így lehetne fordítani: átkozott az, aki végső bizalmát emberbe helyezi.

Átkozott az, aki azt mondja: „Az én végső örömöm, az én legmélyebb célom az emberekből fakad – a családomtól, a barátaimtól, az üzleti partnereimtől, a körülöttem lévő emberektől.”
Azt mondhatnád, „De hát vannak köztük jó emberek is!” Igen, valóban. De a szív, az emberi élet legmélyebb rendezőelve, az egyetlen, ami meghatározza, hogy kik is vagyunk, az egyedül Istenhez tartozik.

„Egyedül Istenben nyugszik meg lelkem.” – mondja a zsoltáros. Ha végső bizalmadat emberi kapcsolatokba, földi dolgokba veted, csalódni fogsz. Az emberek – még a legjobbak is – esendőek és korlátozottak. Jönnek és mennek. Még a legkedvesebb barátaid és családtagjaid sem tudnak maradéktalanul megfelelni a szíved legmélyebb vágyainak.

(2:41 - 4:08)
Ezért mondja Jeremiás: „Átkozott, aki testben keresi erejét.” Itt a „test” nem csupán a fizikai létezést jelenti, hanem mindazt, ami az érzékelhető világ része – a természet, az üzleti siker, a technológia, a mindennapi tapasztalatok világa. A világ dolgai nem rosszak önmagukban. De ha a legmélyebb reményeidet és céljaidat ezekre alapozod, el fognak illanni. Minden, ami ezen a világon létezik, múlandó, végül eltűnik.

(4:33 - 4:48)
Jeremiás folytatja: „Átkozott az, akinek szíve eltávolodik az Úrtól.” Ez az alapvető bibliai antropológia és lelkiség. Az ember szíve – vagyis a legmélyebb lényegünk – vajon merre fordul? Isten felé vagy valami más felé?

(5:21 - 5:37)
Szent Ágoston tömören így fogalmazott: „Elfordulsz a Teremtőtől, és teremtményeket kezdesz szeretni.” Ha a szíved szeretetét nem Istennek adod, hanem világi dolgoknak, annak lelki hajótörés lesz a vége.

(6:55 - 7:06)
De figyeljetek, mert Jeremiás nemcsak figyelmeztet, hanem ígéretet is ad: „Áldott az, aki az Úrban bízik, és akinek reménye az Úrban van.”

(7:07 - 7:32)
Hová helyezed a reményedet? Ha azt gondolod, hogy a boldogságod attól függ, hogy eléred a kívánt pénzügyi sikert, megszerzed az álomállást, vagy felépíted a tökéletes családot, előbb-utóbb csalódni fogsz. Az igazi remény csak az Úrban található.

(7:47 - 7:57)
Az az ember, aki az Úrba helyezi a bizalmát, olyan, „mint a fa, amely víz mellett van ültetve, és gyökerei a folyóhoz nyúlnak. Nem fél, ha eljön a hőség, lombja mindig zöldell.”

(9:30 - 9:45)
Jézus szavai Lukács evangéliumában megerősítik ezt az üzenetet: „Boldogok a szegények, mert övék az Isten országa. Boldogok, akik most éheznek, mert ők jóllaknak. Boldogok, akik most sírnak, mert nevetni fognak.”

(10:38 - 10:54)
Mit jelent ez? Azok, akik nem a vagyonra alapozzák az életüket, hanem Istenben bíznak, valóban boldogok. Akik nem a testi vágyak kielégítésében keresik az örömöt, hanem az Úrban, ők lesznek megelégedettek.

(12:44 - 12:50)
És végül: „Jaj nektek, akik gazdagok vagytok... Jaj nektek, akik most jól laktatok...” – miért? Mert ha az életetek alapja a gazdagság, az érzéki örömök vagy az emberek dicsérete, akkor egy múlandó világra építetek.

(13:48 - 14:07)
Milyen áldott az az ember, akinek szíve Istenre van alapozva! Az ilyen ember gyökerei mélyre nyúlnak, és még a legnagyobb szárazság idején is megmarad. Ha az Úrban gyökerezel meg, nem leszel olyan, mint egy kiszáradt fa a sós, puszta földön, hanem mint egy virágzó fa, amely örök élet vize mellett áll.

Isten áldjon benneteket!