2025.03.09 Három kérdés, amelyet tegyél fel magadnak a nagyböjt alatt

(0:00 - 1:02)

Béke legyen veletek, barátaim!

Elérkeztünk a nagyböjt szent időszakához. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de hányszor átéltem már nagyböjtöt!

És amikor a legtöbb nagyböjt végére érek, gyakran azt mondom: „Hát, ezt valószínűleg jobban is csinálhattam volna.”

Lehetett volna gazdagabb lelki tapasztalat, de rendben van. Az egyházi év ismét elérkezik, és újra megadja nekünk a lehetőséget, hogy jól éljük meg ezt a szent időszakot.

Amikor a nagyböjt elkezdődik, mindig Blaise Pascal jut eszembe.

Pascal mondta azt, hogy a legtöbben az életünket figyelemeltereléssel töltjük. A francia szó, amelyet használ, „divertissement”, vagyis elterelés, szórakozás.

Rengeteg módon tereljük el a figyelmünket.

Játékokkal, szórakozással, mindenféle időtöltéssel, hogy ne kelljen szembenéznünk az igazán nagy kérdésekkel.

Pascal azt mondta: nézd, mindannyiunknak szembe kell néznünk Istennel, az élet értelmével, a saját bűnünkkel, az örök élettel, a mennyországgal, a pokollal, a purgatóriummal, az üdvösséggel.

Ezek a nagy kérdések!

---

(1:03 - 4:47)

De mit teszünk?

Amikor ezek a kérdések felmerülnek bennünk, gyakran azt mondjuk: „Ez most túl sok nekem.”

„Nem tudok most ezzel foglalkozni.”

És ezért eltereljük a figyelmünket játékokkal, szórakozással, munkával, bármivel, csak hogy ne kelljen szembenéznünk ezekkel a kérdésekkel.

Pascal szerint, amit tennünk kellene, az az, hogy üljünk le csendben egyedül a szobánkban, és nézzünk szembe ezekkel a nagy kérdésekkel.

És úgy gondolom, a nagyböjt pontosan erre való.

A nagyböjt az az idő, amikor félretesszük az eltereléseket, és mélyen elgondolkodunk a nagy kérdéseken.

Én például elhatároztam, hogy ebben a nagyböjtben hetente egy napra elrakom a telefonomat egy fiókba.

Egyrészt azért, hogy megszabaduljak a függőségtől, mert mindannyian egy kicsit függők vagyunk ezektől az eszközöktől.

Másrészt azért, mert a telefon tökéletes példája annak a figyelemelterelésnek, amelyről Pascal beszélt.

Gondoljunk bele!

Hányszor előfordul, hogy Istenről vagy az örök életről kellene gondolkodnunk, de inkább csak görgetjük a hírfolyamunkat a telefonon?

Ezért megpróbálom egy napra eltenni a telefonomat egy fiókba.

És kérlek benneteket, hogy ti is próbáljatok meg nagyböjtben lemondani valamiről, ami eltereli a figyelmeteket a komoly kérdésekről.

A mai evangéliumi szakasz Lukács csodálatos beszámolója Jézus megkísértéséről.

Már ezerszer hallottuk ezt a történetet, de nagyböjtben fontos, hogy lelkileg is elmélyedjünk benne.

Mi történik, amikor Jézus kimegy a pusztába negyven napra?

Félreteszi az eltereléseket.

Mélységesen szembenéz a lelki valóságokkal.

De történik még valami más is.

Ez a folyamat szinte minden kultúrában megtalálható, különösen a fiatal férfiak beavatási rítusaiban.

Ezekben arra kényszerítik az illetőt, hogy szembenézzen saját határaival.

Nincs étel, nincs védelem, ellenséges környezetben kell boldogulnia.

Mit eredményez ez?

Eléri a határait.

Megismeri saját gyengeségeit, kísértéseit, félelmeit.

És ez elengedhetetlen lépés a lelki érettség felé vezető úton.

És valami ilyesmi történik Jézussal is.

---

(4:47 - 5:37) – Az első kísértés: Kényelem

„Negyven napig nem evett semmit, és amikor azok leteltek, megéhezett.”

Ekkor a sátán így szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek váljanak kenyérré.”

Mi ez a kísértés?

A kényelem csábítása.

Mit akar Jézus? Enni, mert éhes.

És ki ne vágyna egy finom, frissen sült kenyérre, amikor éhezik?

Az étel, az ital, a kényelem, a testi örömök – ezek önmagukban jó dolgok.

A katolikusok nem puritánok.

Szeretjük az élet földi javait.

De amikor ezek válnak az életünk legfőbb céljává, akkor letérünk az útról, amelyet Isten szánt nekünk.

Ezért mondja Jézus:

„Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”

(5:37 - 7:28) – Nem kényelemre teremtettünk, hanem nagyságra.

Nos, rossz dolog-e a kényelem? Nem, önmagában nem.

De amikor ez válik életünk fő céljává, akkor könnyen eltérhetünk attól az úttól, amelyet Isten szánt nekünk.

Nem azért vagyunk itt, hogy a kényelmet szolgáljuk.

Azért vagyunk itt, hogy Isten kegyelmének közvetítői legyünk ebben a világban!

És ennek ezernyi különböző módja lehet, mert minden ember egyedi.

De az alapelv mindig ugyanaz: a kegyelem közvetítőivé kell válnunk.

Ha azonban azt mondom, „Az életem lényege a kényelem”, akkor nem találom meg az igazi utamat.

Nem leszek Isten kegyelmének eszköze.

Eszembe jut Tolkien története, Bilbó és Frodó.

Bilbónak el kellett hagynia azt a kényelmes kis hobbitlakot, amelyben élt.

Nézzétek csak meg a filmeket, ha szeretnétek ezt élénken elképzelni!

A Hobbit című könyvben gyönyörűen le van írva: Bilbó egy békés, meleg, otthonos kis világban él.

És nincs vele semmi baj, ő egy kedves kis lélek.

De ha csak a kényelemről szólna az élete, soha nem válna azzá, akivé válnia kell!

Ha a kényelem válik az életünk központi céljává, soha nem leszünk azok, akikké Isten akar formálni minket.

Ezért az első kísértés, amelyet le kell győznünk, a kényelem csábítása.

Jézus így válaszol:

„Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”

Mit jelent ez?

Igen, szükségünk van kenyérre.

De nem csak kenyérre!

Az életünk legfőbb tápláléka Istentől jön.

---

(7:29 - 9:34) – A második kísértés: Hatalom

Ezután a sátán felviszi Jézust egy magas helyre, és ezt mondja neki:

„Nézd, az egész világ hatalmát neked adom, ha leborulva imádsz engem.”

Mit mondhatunk erről?

A hatalom önmagában rossz dolog? Nem.

Nagyon is jó emberek használhatják jó célra a hatalmukat.

Isten maga is mindenható.

Tehát nem lehet önmagában rossz dolog.

De vajon veszélyes kísértés lehet-e a hatalom?

Kétségtelenül!

Gondoljunk Tolkien történetére!

Mi az a gyűrű, amely mindenkit megront ebben a történetben?

A hatalom gyűrűje.

Pontosan ez az a csábítás, amely miatt az emberek elbuknak.

Vannak olyanok, akiket nem a testi élvezetek csábítanak el.

Ők nem válnak a kényelem rabjaivá.

De a hatalom…!

A hatalom vonzása hatalmas csapda lehet.

És ez nemcsak a nagy politikai vezetőkre igaz!

Ez ott van a mindennapokban is.

Szent Ágoston szerint a bűn egyik legalapvetőbb formája a „libido dominandi”, vagyis a hatalomvágy.

Ez ott van a kisgyerekekben is.

És ott van a világ legnagyobb politikai vezetőiben is.

A hatalomvágy egy nagyon erős kísértés!

De lehet, hogy Isten nem azt akarja, hogy hatalmat gyakorolj.

Lehet, hogy Ő azt akarja, hogy az Ő szeretetének közvetítője légy egy teljesen alázatos és kiszolgáltatott helyzetben.

Nézzük meg Jézust!

A szenvedésének végén nincs semmilyen hatalma.

Átadják azoknak, akik letartóztatják.

Átadják a főtanácsnak.

Átadják Poncius Pilátusnak.

Átadják a katonáknak.

Átadják a hóhéroknak.

Átadják a halálnak.

És végül ott függ a kereszten, teljesen tehetetlenül.

Mégis, pontosan ekkor teljesíti be Isten tervét.

Ezért a második nagy kérdés nagyböjtben ez:

A hatalom csábítása eltérít-e engem Isten akaratától?

Ha igen, akkor rossz úton járok.

Lehet, hogy Isten valamilyen hatalommal ruház fel téged.

Ez rendben van.

De ha a hatalmat nem Isten céljaira használod, hanem a sajátjaidra, akkor letértél a helyes útról.

Nézzétek csak, mit mond a sátán:

„Neked adom mindezt, ha imádsz engem.”

És mi erre a válasz?

„Egyedül Istent imádd!”

Ez a kulcs.

Ha a hatalom lesz a fő célod (a „summum bonum”), akkor bizony a sátánt imádod.

Az, hogy mit imádsz, meghatározza az egész életedet.

Ha a kényelmet imádod – rossz úton jársz.

Ha a hatalmat imádod – rossz úton jársz.

---

(10:40 - 11:20) – A harmadik kísértés: Isten manipulálása

Rendben, az utolsó kísértés. A sátán ezután Jeruzsálembe vezette őt, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innen, mert meg van írva: angyalainak parancsolni fog, hogy őrizzenek téged.”

Ez a kísértés szerintem érdekes, bizonyos értelemben finomabb, alattomosabb.

Az első kettő elég egyértelmű: az érzéki örömök, a kényelem és a hatalom. Tudjuk, hogy ezek milyen kísértések.

De mi ez a kísértés pontosan? Nos, ez arról szól, hogy Istent a saját céljaidra használd.

(11:21 - 13:57)

Itt állok a templom párkányán, én vagyok a világ királya. Le fogok ugrani, és rá fogom kényszeríteni Istent, hogy megvédjen.

Ha valaki megpróbálja felhasználni és manipulálni Istent, ahelyett, hogy az Ő szolgájává válna, nos, erről van szó.

Azt mondom, hogy ez egy finomabb kísértés, mert ez a büszkeség bűne.

Ez az, amit a lelki mesterek főbűnnek ismernek fel.

Mi is a büszkeség? Önmagamat a világegyetem középpontjává tenni.

Az egóm egy fekete lyukká válik, amely mindent és minden fényt magába szív – még Istent is.

Most azt mondhatod: „Én soha nem tennék ilyet.”

De nézd meg, mi történik, amikor ezt mondod:

„Uram, miért nem segítesz nekem?”

„Miért nem alakulnak a dolgok az én elképzeléseim szerint?”

„Imádkozom és imádkozom, de Te nem azt teszed, amit én akarok.”

Látod? Ez Isten kísértése, Isten manipulálása.

Nem, nem! A hit nem arról szól, hogy rávegyük Istent arra, hogy azt tegye, amit mi akarunk. A hit arról szól, hogy átadjuk magunkat Isten akaratának. Igen, még akkor is, ha nem teljesen értjük azt.

Lépj be, ha mersz, Jézus emberi természetébe a kereszten, amikor emberi elméjével ezt mondja:

„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”

Nos, pontosan erről az érzésről beszélünk.

De mit találunk Jézusban?

Nem azt a vágyat, hogy manipulálja Istent, hanem azt a teljes odaszentelődést, hogy elfogadja Isten akaratát és tervét, nem a sajátját.

„Legyen meg a Te akaratod, ne az enyém” – mondja a Getszemáné kertben.

---

(13:57 - 14:22)

Nos, tehát, barátaim, ahogy a nagyböjt elkezdődik, belépünk a pusztába – abba az időszakba, amikor félretesszük az elterelő tényezőket, a figyelemeltereléseket, és szembenézünk ezekkel a nagy kérdésekkel.

És ezek között ott van a három klasszikus út, amely eltávolít Istentől:

Mennyire vált túl fontossá számomra a kényelem?

Mennyire vált túl fontossá számomra a hatalom – és ezzel együtt a „libido dominandi”, a hatalomvágy?

Mennyire próbálom Istent manipulálni a saját céljaim érdekében, ahelyett, hogy az Ő akaratára bíznám magam?

Töltsünk sok időt az elkövetkező 40 napban ezekkel a kérdésekkel, bírkózzunk meg velük. És Isten áldjon benneteket!