Lángoló Ige

(0:00 - 2:01) Béke legyen veletek! Barátaim, az idei év nagyböjtjének második vasárnapi evangéliuma Lukács beszámolója a színeváltozásról. És valahányszor eljutunk ehhez a szöveghez, nem tudom, egyszerűen csak kinyit valamit bennem. Van benne valami csodálatos, meghökkentő – mindig érzek egyfajta vágyakozást és sóvárgást, amikor ezt a részt olvasom. Lehet, hogy már meséltem nektek róla, de a Chartres-i katedrális az egyik kedvenc helyem a világon. Ha megnézitek az ablakokat és a homlokzatot, láthatjátok a színeváltozás ábrázolását. És az év bizonyos időszakában a napfény úgy esik rá, hogy Jézus fehér köpenye szinte izzóvá válik. Egyszerűen ragyog, olyan gondosan megalkotott és elrendezett módon. És számomra ez szól a színeváltozásról. Azokról a pillanatokról, amikor az élet, a valóság áttetszővé válik valami több felé. Ha tudjátok, mire gondolok, ezeket a dolgokat nehéz megfogalmazni. Nehéz szavakba önteni. Amikor a hétköznapi életedet éled, beszélgetsz emberekkel, látod a környezetede...

(0:00 - 1:02) Béke legyen veletek, barátaim! Elérkeztünk a nagyböjt szent időszakához. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de hányszor átéltem már nagyböjtöt! És amikor a legtöbb nagyböjt végére érek, gyakran azt mondom: „Hát, ezt valószínűleg jobban is csinálhattam volna.” Lehetett volna gazdagabb lelki tapasztalat, de rendben van. Az egyházi év ismét elérkezik, és újra megadja nekünk a lehetőséget, hogy jól éljük meg ezt a szent időszakot. Amikor a nagyböjt elkezdődik, mindig Blaise Pascal jut eszembe. Pascal mondta azt, hogy a legtöbben az életünket figyelemeltereléssel töltjük. A francia szó, amelyet használ, „divertissement”, vagyis elterelés, szórakozás. Rengeteg módon tereljük el a figyelmünket. Játékokkal, szórakozással, mindenféle időtöltéssel, hogy ne kelljen szembenéznünk az igazán nagy kérdésekkel. Pascal azt mondta: nézd, mindannyiunknak szembe kell néznünk Istennel, az élet értelmével, a saját bűnünkkel, az örök élettel, a mennyországgal, a pokollal, a purgatóriummal, az üdv...

  (0:00 - 0:36) Béke legyen veletek! Barátaim, ezen az évközi idő nyolcadik vasárnapján éppen a nagyböjt küszöbén állunk. A következő vasárnap lesz a nagyböjt első vasárnapja, és ez lehetőséget ad arra, hogy egy olyan témáról beszéljek, amelyről mindig szeretek szólni: Jézus Krisztus halálból való feltámadásáról. Ma Pál apostol első levelének korinthusiakhoz írt részére fogok összpontosítani. Ha teológiai értelemben szeretnénk megérteni a feltámadást, akkor nem elsősorban az evangéliumokban kell keresnünk a legátfogóbb leírást. A legteljesebb kifejtését ugyanis pontosan itt, az 1Korintusi levél 15. fejezetében találjuk meg. (0:36 - 1:35) Pál természeténél fogva mélyen kereső teológiai elme volt, és a feltámadás központi szerepet játszott az életében. Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Amikor Pál egy új városba érkezett prédikálni, nem pusztán erkölcsi tanításokat hirdetett. Természetesen az ő üzenetének voltak erkölcsi vonatkozásai is, és találhatunk nála etikai ...